ISMERTETŐ JEGYEI:

Arca kemény vonású, szemeiben mindig ott a figyelem, a feszültség és a számítás. Rövid, szinte kopaszra nyírt hajjal jár, ami a katonai múltjára és fegyelmezett életmódjára utal. Testét tetoválások borítják, mindegyiknek jelentése van. A karján és vállán vallásos motívumok – Santa Muerte, a halál és védelem szimbólumai, mellkasán a Guadalupei Boldogságos Szűz Mária. Összességében a megjelenése egyszerre félelmetes és tiszteletet parancsoló. Minden mozdulatát, minden pillantását a tapasztalat, a veszély és a kontroll határozza meg.

 

TULAJDONSÁGOK:

Hideg, érzelmeit ritkán mutatja ki. Bátor és kockázatokat vállal. Karizmatikus, de félelmetes. Elkötelezett a saját szabályai mellett – Bár követi a külső szabályokat, a saját belső kódexéhez mindig ragaszkodik.

 

ÉLETTÖRTÉNET:

Christopher Carranza Hernandez 1999. május 9-én született Acapulco partvidékén. A város nappal a turistáké volt, éjjel viszont más szabályok szerint lélegzett. Apját 10 évesen veszítette el, és bár fájdalmas emlék, mégis hiányzik neki. Apja maga egy alkoholista és agresszív férfi volt, akinek keménysége és haragja mély nyomot hagyott benne. Christopher gyerekkora szegénységben telt: anyja keményen dolgozott, rengeteget túlórázott, hogy ketten fenn tudják tartani magukat. A nehézségek miatt az iskolát nem tudta befejezni, fiatalon dolgozni kezdett, majd 20 évesen csatlakozott a Mexikói Hadsereghez, hogy végre stabilitást és célt találjon az életében.

 

Ott találkozott Evaristóval.

 

Evaristo már tapasztaltabb volt. Egy éve szolgált, amikor Christopher csatlakozott, aki végül hét évet húzott le mellette. Az elején csak bajtársak voltak, aztán fokozatosan egymás támaszai lettek. Nem beszéltek sokat a múltjukról – nem is kellett. A fronton gyorsabban ismeri meg az ember a másikat, mint bárhol máshol.

 

Leszerelés után nem maradt sok választása. A civil élet idegen volt számára. Nem tudott mit kezdeni a csenddel, a szabadsággal. Evaristo volt az egyetlen állandó pont.

 

Így amikor a kartell felé sodródtak, nem volt benne dráma. Inkább egyfajta ismerős érzés. Ugyanaz a struktúra, ugyanaz az erőszak – csak más zászló alatt.

 

Később együtt helyezték át őket az United States területére, ahol a kartell katonai jellegű egységéhez csatlakoztak. Christopher itt újra elemében volt: taktika, fegyelem, gyors döntések.

 

De közben valami elkezdett szivárogni a felszínre.

 

A drogok először csak eszközként jelentek meg. Segítettek aludni. Segítettek nem emlékezni. De idővel szükséggé váltak. Egyre gyakrabban, egyre kontrollálatlanabbul.

 

Evaristo látta, hogy baj van. De azt is tudta, hogy Christopher nem az a fajta ember, akit könnyű megmenteni.

 

Mert Christopher Carranza Hernandez nem fél a haláltól.

 

Csak attól, ami akkor jön, amikor végre egyedül marad a saját gondolataival.