Korszak leírás, történelem; (rövid, összefoglaló)
Ugorjunk vissza egy kicsit régebbre is, ahhoz hogy tudjuk az előzményeket. A mexikói történelem és kultúrájuk elég színes a nép és az őslakos kultúra keveredése keveredése miatt ezért muszáj lesz kifejteni pár dolgot. Század eleje; Régi Mexikó területén már korábban is jelen voltak fejlett civilizációk; Olmék, Maja, Aztec, Zapoték(időrendben) Spanyol hódoltság alá került Mexikó területe, elnyomva az ottani őslakos civilizációt. Történelmük során nem volt gyakori a kizsákmányolás, sokszor vissza fogunk még térni erre. Létre jött Új- Spanyol ország. Spanyol gyarmattá vált közel 300 évig, ez idő alatt felzárkóztak az őslakos népek is. Század; szeptember 16-án Miguel Hidalgo y Costilla megindította a Spanyolország elleni függetlenségi harcot egy Dolores nevű kisvárosban. 1811-ben a spanyolok kivégezték Hidalgót, de José María Morelos folytatta a harcot. Morelost 1815-ben végezték ki. A mexikói függetlenségi háború 1821-ben hozta meg eredményét, amikor Spanyolország kénytelen volt Mexikó függetlenségét elismerni. A közép-amerikai országok 1823-ban elszakadtak Mexikótól. Az 1824-as évi alkotmány szerint Mexikó szövetségi köztársaság lett. A rabszolgaságot 1829-ben törölték el. 1846 és 1848 között háború folyt Mexikó és az Amerikai Egyesült Államok között, amelynek végeredményeként Arizona, Új-Mexikó és Kalifornia északi része az USA-hoz került. 1848. május 19- én Mexikó ratifikálta a Guadalupe Hidalgó-i békét. Elveszítette területének harmadát: Texas és Kalifornia, továbbá Arizona és Új-Mexikó területének nagy része az Amerikai Egyesült Államok területe lett. Benito Juárez, a zapoték indián származású, liberális elnök és jogász (1857-72) 1855- ben megújította a mexikói törvényeket. Benito Juárez, 1867-ben helyreállította a köztársaságot. Ezután következett az ún. Porfiriato, amelynek névadója, Porfirio Díaz 1877 és 1911 között volt Mexikó elnöke (megszakítással). A korszak viszonylagos nyugalma és fejlődése (például vasútépítés) végső fokon a jövedelmi különbségek fokozódásával járt.
Nagyobb mexikói kultúrák; (gyorstalpaló):
Mexikói halottak napja (Día de Muertos) - november 2 A Día de Muertos (Halottak napja) egy mexikói ünnep, amely november 1-jén és 2-án zajlik. Ezen a napon a családok megemlékeznek elhunyt szeretteikről, és úgy tartják, hogy a halottak lelkei visszatérnek látogatóba. A hagyományok szerint oltárokat állítanak, amelyeket fényképekkel, gyertyákkal, ételekkel, italokkal és az elhunyt kedvenc tárgyaival díszítenek. Szimbolikus elemek, mint a cempasúchil (mexikói körömvirág) virága, a színes papírból készült dekorációk, és a koponyák (calaveras) is központi szerepet kapnak. Az ünnep az élet és a halál ciklusának tisztelete, tele vidám színekkel és ünnepi hangulattal, ami a mexikói kultúra egyedülálló kifejeződése. Gyökerei az ősi mezoamerikai civilizációk, például az azték, a maja és a tolték kultúrák halottkultuszában keresendők, ahol a halált az élet természetes részeként fogadták el. Az aztékok például egy hónapig tartó fesztivállal tisztelegtek Mictecacíhuatl, a holtak úrnője előtt. Amikor a spanyol hódítók a 16. században megérkeztek, az ősi szokások összeolvadtak a katolikus Halottak napja és Mindenszentek ünnepével, így alakult ki a ma ismert Día de Muertos. Az ünnep idővel mélyen beágyazódott a mexikói kultúrába, és a halál elfogadásának, illetve az elhunyt szerettek emlékezetének ünnepévé vált.
Három királyok napja Mexikóban. (Día de los Reyes Magos)
Ezt az ünnepet a spanyol gyarmatosítók honosították meg Latin-Amerikában. A nálunk Mikulás váráskor szokásos módon a gyerekek kikészítik a csizmájukat és várják bele az édességet, na meg mellé az ajándékokat. Ekkor szokás a betlehemesbe betenni a három királyt is. A legnagyobb rituáléja az ünnepnek Mexikóban a Rosca de Reyes felvágása, ami egy szárított gyümölcsökkel készült tekercs, koszorú. Ilyenkor összegyűlik a család és a koszorúból mindenki vág egy szeletet és megnézi,hogy az övébe került-e a süteménybe elrejtett kis Jézus. A szimbolikája ennek a hagyománynak az, hogy a süteménybe rejtve próbálnak a kis Jézusnak biztos menedéket nyújtani Heródes elől. A kés a Jézusra leselkedő veszélyt jelképezi. Akihez kerül a kis Jézus, az lesz a család vendéglátója Gyertyaszentelő napján.
FÜGGETLENSÉG NAPJA - Szeptember 15, este.
A mexikói függetlenségi háború 1810 és 1821 között zajlott le, ennek eredményeképpen jött létre a Spanyolországtól független Mexikó állam.​ Szeptember 15-i éjszaka, az elnök pedig a Nemzeti Palotába megy, hogy az úgynevezett "Grito de Dolores" legyen ez az, amit Don Miguel Hidalgo papot hívják arra, hogy megkezdje a lázadást a Mexikó függetlenségéért folytatott küzdelmet. A színes, tipikus étel, mezcal és mariachi ünnepe a mexikói köztársaság összes terét zeneszerzi. Szeptember 16-án katonai parádé és a fegyveres erők gördülékeny ülése kerül sor.
Guelaguetza - Július 17-től - Július 24-ig
A Guelaguetza, vagy Los lunes del cerro ("Hétfőn a hegyen") Ez egy nagyszerű ünnepség, mely összegyűjti a táncosokat az Oaxaca állam 8 régiójából. Egy hétig folklór táncokat hajtanak végre a szélzene mellett. Ez egy ünnepség, amely az idő múlásával uralkodott, tele színes és a nagyobb ősi hagyományokkal rendelkező Mexikóban.Az Oaxaca városának környékén található Fortín dombján található.
A CINCO DE MAYO (a spanyol kifejezés jelentése: május 5.)
Eredetileg az 1862-es pueblai csata évfordulója alkalmából tartott ünnep, de mára jelentése átalakult, és egyfajta „mexikóiság-ünneppé” és a mexikói kultúra ünnepévé kezd válni mind az Amerikai Egyesült Államokban, mind világszerte egyre több helyen. Mexikóban azonban nem tartozik a nemzeti ünnepek közé, és általában nem is ünneplik annyira, mint külföldön.​ Az ünnep elterjedése leginkább a Mexikóból az USA irányába történő bevándorlásnak köszönhető: a 19. század végén a kaliforniai mexikóiak kezdték egyre szélesebb körben megünnepelni, hogy nemzeti büszkeségüket kifejezzék, átéljék összetartozásukat, valamint felhívják az amerikaiak figyelmét arra, hogy többek között a pueblai eseményeknek köszönhető, hogy az Amerikai Egyesült Államok ma olyan formában létezik, amilyenben. Az 1940-es években a csikánók mozgalma a déli és nyugati tagállamokból kiindulva az egész USA-ban elterjesztette az addigra már teljes skálájú kulturális ünneppé vált Cinco de Mayót, azóta egyre több helyen mexikói táncokkal és ételekkel-italokkal, valamint tűzijátékokkal, piñatákkal díszített utcabálokkal és mariachi zenével ünneplik az eseményt. 1989-ben a többek között a Corona sört importáló Gabrinus Group azzal vett részt a Cinco de Mayo népszerűsítésében, hogy kampányt indított azért, hogy ezen a napon a Mexikóból származó amerikaiak vásároljanak mexikói söröket. Mára (nem csak emiatt) az USA-ban május 5-e azok közé a napok közé tartozik, amikor a lakosság a legtöbb alkoholt fogyasztja, ezért a napot gúnyosan „Drinko de Mayónak” is nevezik (az angol „drink”=„iszik” szó alapján). Angol nyelvterületen mára helyenként a majonéz is nélkülözhetetlen „kellékévé” vált a rendezvényeknek (főként a közösségi oldalakon terjed), ugyanis a Cinco de Mayo nevéhez igen hasonló angol „sink of the mayo” kifejezés jelentése „a majonéz elsüllyedése”. Mindeközben Mexikóban, ahol nincs különösebb szükség a saját kultúrát egy adott napon megünnepelni, a Cinco de Mayo nem tartozik a nemzeti ünnepek közé, igaz, vannak iskolák, ahol ezen a napon tanítási szünetet tartanak. Puebla városában minden évben tartanak megemlékezést a csata évfordulóján, ám nem „amerikai stílusban”, hanem katonai felvonulással.​
MARIACHIS NAP - JANUÁR 21.​
A Mariachi a regionális mexikói zene olyan műfaja, amely legalább a 18. századra nyúlik vissza, és idővel fejlődött Nyugat-Mexikó különböző régióinak vidékén. Egy tipikus charro jelmezbe öltözve, beleértve a kalapjukat is. A mariachis szinte minden mexikói fiestában, tipikus zenével kérik táncolni vagy énekelni az oda látogatókat.
Guadaluepi szűz
A Guadalupi Szűz, más néven a Guadalupi Boldogságos Szűz Mária, a katolikus hagyományokban tisztelt szent alak. Tisztelete különösen jelentős Mexikóban és az ottani katolikus közösségekben. A történet szerint a Guadalupi Szűz Mária 1531-ben jelent meg egy mexikói, Juan Diego nevű férfinak a Tepeyac dombon, Mexikóváros közelében. Juan Diego egy indián volt, és a jelenség során a Szűzanya azt kérte tőle, hogy keresse fel a püspököt, és kérje meg, hogy építsen egy templomot a helyszínen. A püspök kezdetben nem hitt Juan Diegónak, de a Szűzanya csodával bizonyította megjelenését. Az egyik csoda az volt, hogy Juan Diego a télen virágokkal teli gyümölcsösben talált rózsaszínű rózsákat, amelyeket a Szűzanya egy ruhájába csomagolt. Amikor Juan Diego kinyitotta a köpenyét a püspök előtt, a rózsák lehullottak, és a köpenyén a Guadalupi Szűz képe láthatóvá vált. Guadalupi Szűz Mária tisztelete fontos része a mexikói kultúrának és a katolikus vallásnak. A Tepeyac dombon lévő templom, ahol a Szűzanya megjelent, ma is egy fontos zarándokhely.
La Santa Muerte
Santa Muerte( Szent halál) alakja gyakran kapcsolatba kerül a mexikói drogkartellekkel, és egyes körökben a bűnözők szentje, vagy „a bűnözők védelmezője” néven is emlegetik. A mexikói drogkartellek egyes tagjai úgy tekintenek Santa Muertére, mint egy spirituális védelmezőre, akitől azt remélik, hogy megvédi őket a rendőrségtől, a rivális bandáktól és a haláltól. Mivel Santa Muerte a halál és az igazságosság szimbóluma, egyes kartelltagok úgy vélik, hogy imái és áldozatai révén áldást nyerhetnek az életükre, illetve védelmet kérhetnek az erőszakos környezetükben. Santa Muerte és a kartelltagok gyakorlatai A kartellek tagjai különféle vallási rítusokat végeznek Santa Muerte tiszteletére, gyakran látványos oltárokat állítanak fel, amelyekre fegyvereket, alkoholos italokat, cigarettát és különféle ajándékokat helyeznek el. Ezek a rituálék azt a célt szolgálják, hogy a szent védelmezze őket és segítsen nekik a veszélyes életmódban, amelyet a drogkereskedelem világa megkövetel. A rendőri jelentések és média beszámolók szerint a kartellek kegyetlen tagjai is imádkoznak Santa Muertéhez, mielőtt gyilkosságokat követnének el, vagy bármilyen erőszakos tevékenységbe kezdenének. Sokan ezt a szentet az ellenségeik elleni védelemre, illetve a siker reményében hívják segítségül. Társadalmi és vallási megítélés Santa Muerte kultusza, különösen a kartellek körében, sok kritikát váltott ki a mexikói társadalomban és a katolikus egyházban. A katolikus egyház hivatalosan elutasítja Santa Muerte tiszteletét, mivel úgy vélik, hogy ez nem egyezik a keresztény tanításokkal. A mexikói hatóságok és a rendőrség is gyanakvással tekintenek azokra, akik Santa Muerte szobrait és oltárait tartják, mivel gyakran a kartelltevékenységgel hozzák összefüggésbe. Ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy Santa Muerte nem kizárólag a bűnözők szentje; tisztelői között sok egyszerű, hétköznapi ember is található, akik más okokból keresnek hozzá oltalmat és támogatást. Az ő tisztelői számára Santa Muerte az igazságosságot, védelmet és a halál elfogadását jelképezi, és nem köthető automatikusan az erőszakhoz vagy bűnözéshez. Fehér: tisztaság, védelem Piros: szerelem, szenvedély Fekete: védelem a rossztól, bátorság Arany: bőség, gazdagság Lila: gyógyulás és átalakulás
Jesus Malverde (narkó szentje)
Jesús Malverde egy mexikói népi hős, akit a „szegények szentjeként” is emlegetnek, és különösen a drogcsempészek, valamint más peremre szorult társadalmi csoportok körében tisztelnek. Bár a hivatalos szentek sorában nem szerepel, sokak számára szimbolizálja az igazságtalansággal szembeni ellenállást, a szegények iránti szolidaritást és a védelem keresését. Jesús Malverde legendája Malverde legendája a 19. és 20. század fordulóján, a mexikói Sinaloa államban gyökerezik. A történet szerint Malverde egy szegény származású férfi volt, aki a gazdagok kifosztásával szerzett javakat osztotta szét a rászorulók között. Az emberek számára afféle „mexikói Robin Hood”-ként vált ismertté, aki harcba szállt az elnyomással és igazságtalansággal szemben. Bár történelmi létezését nem sikerült teljes mértékben bizonyítani, a helyi legenda szerint Malverde-t végül elárulták és kivégezték 1909-ben. Halála után hamarosan népi hős lett, akinek emlékére Sinaloa állam fővárosában, Culiacánban, egy szentélyt is emeltek. Jesús Malverde kultusza Malverde kultusza sokféle ember körében elterjedt, de különösen a drogkartellek és csempészek körében vált népszerűvé. A hozzá fohászkodók védelmet és szerencsét kérnek tőle a rendőrséggel és rivális bandákkal szemben. Mivel Sinaloa Mexikó egyik legnagyobb drogkereskedelmi központja, a Malverde-hez fűződő kultusz szorosan összefonódott a drogkereskedők világával. Azok, akik imádkoznak hozzá, gyakran kérnek védelmet az életük kockázatos tevékenységeihez és szerencsét az üzleteikben. Malverde oltárainak látogatóit azonban nemcsak bűnözők alkotják. Számos egyszerű ember is tiszteli őt, aki egészségért, anyagi boldogulásért vagy akár szerelmi ügyekben kér segítséget tőle. Culiacánban található szentélyét évente több ezer zarándok keresi fel, hogy lerója tiszteletét vagy köszönetet mondjon egy-egy sikeres „csoda” után. Megítélés A katolikus egyház hivatalosan nem ismeri el Malverdét szentként, és az egyház számos vezetője elítéli tiszteletét, különösen azért, mert összefüggésbe hozzák a drogkereskedelemmel és a bűnözéssel. A mexikói hatóságok is gyanakvással tekintenek a kultuszra, mivel sokszor a drogbárók és csempészek jelképeként jelenik meg. Jesús Malverde alakja azonban Mexikóban és más latin-amerikai országokban továbbra is a remény, védelem és igazságtalanság elleni harc szimbóluma, különösen a társadalom peremén élők számára.