Leila a középiskolában kíváló tanuló volt, de már akkor tudta hogy nem élhet átlag monoton életet, apja fegyvergyárban dolgozott reggeltől estig, anyja ápoló volt, leginkább anyjával töltötte napjait, medikális tudást tanult tőle.

De esténként édesapja mesélt neki a fegyverekről és azoknak működéséről.

A középiskolás évek végén Leila hanyag lett, nem érdekelte a tanulás. Fontosabbnak tartotta azokat a dolgokat amiket a szülei tanítottak neki, így nem fejezte be az iskolát.

A szülei kirúgták otthonról így az utcára került, az évek alatt megtanulta megvédeni magát, nagyon jól tudott másokat manipulálni, irányítani. Leila nem szégyellős, szókimondó, előszőr beszél, utána gondolkozik. Képességei közé tartozik más emberek titkainak kifürkézése, manipulálás, kiemelkedő orvostudományra tett szert és jól kezeli a fegyvereket is.

 

Húsz éves korában beszegődött egy ismeretlen társaságba, ez a társaság befogadta Leilát és családként kezelte, így Leila végre otthon érezte magát.

Pár év leteltével kiderült hogy a Mexikói Kartell egyik tagja vette karjai közé, később ebből egy erős kapcsolat alakult ki. A kapcsolata a kartelltaggal szenvedélyes és veszélyes volt, nem volt alárendelt. Leila vitatkozott, ellentmondott, néha nyíltan megszégyenítette a férfit mások előtt – és mégis, vagy talán éppen ezért, tisztelték.

A férfi mellett megtanulta a stratégiai gondolkodást, az útvonalakat, a szállítmányok logisztikáját, a fegyverek beszerzésének rejtett csatornáit. Apja esti történetei most értelmet nyertek. Már nem csak tudta, hogyan működik egy fegyver – értette, mit jelent hatalmat tartani a kézben. 

 

Sosem felejtette el, milyen volt az utcán aludni. Tudta, hogy a kartell „család” addig, amíg hasznos vagy.

Ezért titokban tartalékokat képzett. Pénzt rejtett el több városban, hamis papírokat szerzett, és kapcsolatokat épített ki a határ mindkét oldalán. Tijuana és az északi útvonalak térképként éltek a fejében.

 

 Ő volt az, aki észrevette, ha valaki hazudik. Ha egy kéz remeg, ha egy pillantás túl hosszú, ha egy hangszín megcsúszik. Nem kellett erőszak ahhoz, hogy megtörjön valakit – elég volt pár jól irányzott mondat.

 

Leila huszonnégy évesen már nem sodródott az eseményekkel.

Ő kezdte alakítani őket.

Mert Leila egy dolgot biztosan megtanult az utcán:

Aki túl akar élni, annak néha fel kell áldoznia a saját múltját is.